A borús ég alatt sétálok a belvárosi forgatagban. Nem sokkal zárás előtt a pékségben a kínálat már szegényes, akárcsak a választási plakátokat illető kreativitás. Két könyvesbolt kirakata előtt is megállok. Nézem a kínálatot, de túl sok az itthoni olvasatlan könyvem ahhoz, hogy bemenjek és a végén még kísértésbe essek. Piros pulóveres, maszkos fiatalok osztogatnak szórólapokat. Előttem egy néhány éves kisfiú elesik, már majdnem elsírja magát, de az anyukája vigaszt nyújt neki. A szembejövő labrador látszólag jobban élvezi a sétát, mint a gazdája - inkább az előbbi sétáltatja az utóbbit. Hazaérek, elmosogatok, lezuhanyzok, iszom egy kávét az erkélyen, nézem a szűnni nem akaró tömeget. A szél feltámad, én pedig bemegyek, hogy megírjam ezt a bejegyzést.