Alapvetően ateistának tartom magam, bár tény, hogy sok ateista kivetne a soraiból, mivel nem vagyok az a típus, aki fröcsögve gyalázza azokat, akik hisznek valamiben.
Lényegében, röviden összetudnám foglalni, mi az álláspontom: nekem, személy szerint egyik általam ismert vallás nézete sem fér bele a világképembe, ugyanakkor felőlem mindenki abban hisz és azt követ, amit akar. És ezzel semmi baj sincs, amíg az a hitvilág nem jelent veszélyt senkire, vagy éppen nem akarja minden áron rátukmálni a másikra a saját hitét.
Nincs jogom lehülyézni azokat, akik bármelyik hitrendszer szerint élik az életüket. Van egy masszív réteg a világban, akiknek a vallás adja meg azt az erőt, hogy egy napot végig tudjanak csinálni. És az igazat megvallva, ez még mindig egy egészségesebb módszer, mintha valaki végig alkoholizálná és/vagy kábítószerezné a komplett napját.
Természetesen a vallás terén is átlehet esni a ló túloldalára. A bigottság, a maximális elhivatottság kiöli az egyénből a saját autokráciáját, megfosztja a tágabb látókörtől, illetve, ha elvből elutasít mindent, ami számára "ártalmasnak" vagy "világinak" titulált, azzal megfosztja magát a kritikus gondolkozás lehetőségétől. Ezzel újfent nincs baj, ha neki ez jelenti a harmóniát és a boldogságot, de nehéz így barátokra lelni, kivéve persze, ha nem valamilyen gyülekezet tagja.
Ellenben az egyházakról már kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni. Jöhetnék itt a kötelező sallangokkal, miszerint nyájba tereli a gyanútlan, lelki szegény embereket, hogy aztán pénzt szedjen be tőlük, és alkalomadtán még politikai állásokat is foglaljon, természetesen a maga érdekében... Igazából nem csak "jöhetnék vele", de már ki is mondtam, mindegy. Az egyházak szerintem végtelenül károsak abban a formában, amelyben ma működnek. Biztosan vannak kivételek, de jelenlegi helyzetükben egyáltalán nem csoda, hogy sok ateista összekeveri a hitet az egyházakkal és így általánosít.
Úgy röviden ez a véleményem ezekről a dolgokról. Jól esett kiírni magamból.