Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy milyen lehet leszakadni a civilizációtól, persze tudatosan. Nyilván nem lenne merszem megtenni, túlságosan komfortzónás vagyok, de egyre több helyen futok bele olyan cikkekbe, amelyek olyan emberekkel foglalkoznak, akik hátat fordítottak a modern életnek, a társadalomnak, és elmentek remetének. Mind pozitívan nyilatkoztak arról, hogy milyen fordulatot vett a lelkiviláguk, a szellemiségük, a komplett életük ezek után.
Biztosan vannak olyanok is, akik megpróbálták, de nem ment nekik. Valamint, abba sem árt belegondolni, hogy ez az élet sem fenékig tejfel. Mindent magadnak kell megtermelni, a leleményesség alapkövetelmény, ezen felül azt hiszem, hogy itt érvényesül leginkább a mondás: még a jég hátán is megél. Elvonulni, "kiiratkozni" a társadalomból, onnantól kezdve pedig teljes mértékig a magad ura vagy. De olyan szinten, hogy nincs a csapból folyó víz, sem kattintásra felkapcsolt áram. Az ételt is elő kell teremteni, hiszen nincsen polc, amelyről leveszed.
Kőkemény élet ez is, mégsem rágódsz a világ dolgain, nem stresszel a felgyorsult élet. Ha az ember ezektől megtisztul, és rááll a remeteségre, biztosan könnyebben veszi az akadályokat, mint az, akinek határidői vannak, próbálja utolérni magát, hajtja a pénzt, fizeti a hitelét - hiába rendelkezik egy kényelmes életszínvonallal.
Tény, hogy a konformizmus nem kötelező. Bárki előtt ott áll a lehetőség, hogy elvonuljon. Piszkosul tudom irigyelni azokat, akik megmerték lépni, és nem bánták meg.