Annak idején, amikor elkezdtem ezt a blogot, arra gondoltam, hogy itt aztán majd jól kiírok magamból mindent. Nem ez volt az elsődleges cél, inkább az, hogy ami eszembe jut, azt koncepció nélkül megosztom, de valahol ez is közrejátszott. Amolyan terápia jelleggel.
Írtam is jó sok dologról, történésekről, gondolatokról, azonban a mélységeket inkább csak felülről karcolgattam. Ezalatt azt értem, hogy például simán leírom, ha nincs jó időszakom, azt viszont már félek megosztani, hogy pontosan mi is a baj. Volt már, hogy írtam egy mocskosul őszinte bejegyzést, de kitöröltem. Igen, valószínűleg arról lehet szó, hogy félek maximálisan őszintének lenni. Nem hazudok, de nem mondok el mindent. Nem ferdítek, de jó kiegészítés lenne, ha a teljes képet megosztanám. Ez talán idővel változni fog, talán nem, mindenesetre megpróbálom levonni azt a konklúziót, hogy ezzel a bejegyzéssel már elértem valamit, hiszen a probléma beismerése az első lépés a gyógyulás felé.