Persze nem iszom alkoholt, és Bukowski sem él már, de immár a sokadik Bukowski könyv után arra jutottam, hogy ez az általa képviselt szikár, minimalista, mindenféle köntörfalazástól és kompromisszumtól mentes írásmód az, ami a legközelebb áll a szívemhez.
Ha vannak diákok, akik megcsömörlöttek a kötelező olvasmányok nyelvezetétől, és elhatározták, hogy életükben soha nem olvasnak el egy könyvet sem, na nekik a legutóbb letudott, Forró vízi zene című Bukowski novelláskötetet maximálisan tudnám ajánlani. Rövid kis szösszenetek, pillanatképek emberek életéből, de nem akármilyen emberekről van szó: lecsúszott, többnyire semmirekellő, a társadalom peremére szorult alakok, akik többnyire alkoholisták, írók, és lóversenyen herdálják el a kevés kis pénzüket (igen, pont, mint Bukowski).
Szeretem, ahogy ír, szeretem, amiket ír, bár néha még engem is megbotránkoztat, de pontosan tudom, mit kell várnom az ilyen novelláktól: nincs konkrét elejük, sem megszokott lezárások, ahogyan csattanókra sem kell számítani. Tényleg, mintha csak limitált időre belesnél vadidegen emberek ablakán. Aztán mész is a következőhöz.