Alapvetően elfogadó típus vagyok, megértek sok mindent, tolerálok milliónyi dolgot, ugyanakkor van valami, amiben képtelen vagyok kompromisszumot kötni: a készpénz. Egyszerűen utálom, ha van nálam bankó, vagy ha el kell tennem az aprót. 2021-et írunk, az ember odamegy a kasszához és már akár az órájával is fizethet. De legyen az telefon vagy bankkártya, egy csippantás, maximum egy PIN-kód és ott sem vagyunk, mehetünk isten hírével!
Ami általában megerősít ebben a hitemben, az egy vissza-visszatérő jelenség, hetente legalább egyszer sikerül belefutnom, rendszerint az alattunk lévő boltban: random néni vásárol két apróságot, végösszeg mondjuk 545 magyar Forint, odanyújt egy húszezrest, majd amikor a pénztáros kérdezi, hogy volna-e aprója, akkor a néni nem tököl, BAMM, odaönti (!) a pénztáros elé a pénztárcájában lapuló, három maroknyi aprópénzt, jelezvén, hogy "tessék, válogasd ki!". A sor áll, az apró csörög, a pénztáros válogat, a néni elégedetten távozik, nekem pedig forr a fejem attól, hogy még mindig nem szüntették be a készpénzt.
Természetesen belegondolva, hogy a készpénz a korrupció melegágya, addig esély sincs arra, pláne Magyarországon, hogy megszűnjön.