A minap azon gondolkodtam, hogy vajon a mobiltelefonunk csengőhangja mennyiben határoz meg minket? Csak, hogy magamból induljak ki: annak idején szinte el sem tudtam volna képzelni, hogyha valaki felhív, akkor ne egy éppen aktuális kedvenc dalomat kezdje játszani a készülék. De miért volt erre szükség? Miért csinálják ezt sokan? Ezzel akarják kifejezni magukat idegenek felé? Az ízlésüket megvillantani a sorban mögöttünk állónak, vagy az utcán mellettünk elhaladónak? Valószínűleg ez lesz a magyarázat.
Egy idő után aztán eljött a pillanat, hogy úgy döntöttem, leváltom a konkrét dalokat, és kiválasztok egy alap csengőhangot a repertoárból. Amikor ezen agyaltam, az jutott eszembe, hogy ez lehet egy bizonyos éretté válásnak az egyik folyamata. Hiszen már nem akarod közölni random emberekkel, hogy Te milyen zenéket szeretsz, éppen ki a kedvenced, vagy rosszabb esetben nem a csapból is folyó, számodra félig-meddig közömbös dallal akarsz a sorba illeszkedni. Jó pár éve annak, hogy már nem dalok szólalnak meg, amikor valaki úgy dönt, hogy felhív. De persze az is lehet, hogy most hülyeségeket beszélek, és szó sincs semmiféle éretté válásról. Egyszerűen csak maga a tendencia kezd kikopni az emberekből, és már nem slágereket állítanak be csengőhangnak.
Ennél a pontnál ugrott be egy másik dolog a témával kapcsolatban. Hogy vajon aki Apple telefonnal rendelkezik, vajon azért állítja be azt a klasszikus iPhone csengőhangot, hogy vagánykodjon a készülék nívójával? Neki státuszszimbólum a telefon? Hogy mindenki, aki csak a közelében van, azonnal levágja, hogy neki futja Apple mobilra? Itt persze közre játszhat az is, hogy egy iPhone csengőhang-felhozatalából ez a legkellemesebb dallam (nem tudom, én Androidos vagyok).
Én magam már nem tudnám megszokni, hogy konkrét dal legyen a csengőhangom, sőt, már odáig is eljutottam, hogy az ébresztőm is a telefon dallamainak listájából van kiválasztva. Érdemes lenne egyszer erről egy statisztikát összehozni. Addig marad az elmélkedés, a tippelés, de baj abból sem lehet.