Elsősorban sűrű. Negyvennyolc könyv, több, mint 12 000 oldal. Ez azért kemény. Persze illik bevallani, hogy voltak köztük vékony regények is. Ezt nem titkolom egy percig sem. Jó néha elmerülni egy-egy vaskosabb kötetben, de az igazság az, hogy szeretem pörgetni az újabb és újabb sztorikat. Ilyenkor egyáltalán nem a mennyiségre megyek, nem arra, hogy egy ilyen bekezdés megszülessen, sokkal inkább az, hogy minél több és több sztorival legyen dolgom, élmény szempontjából.
Sok Stephen King, néhány Charles Bukowski is lecsúszott. És elolvastam mind a három Jane Harper könyvet. A legkellemesebb meglepetés Christopher Moore volt, azonban a legjobb könyv, amit idén eddig olvastam, nálam egyértelműen Albert Camus: Közöny című írása. Nemrég kezdett megint motoszkálni a fejemben, és erősen agyalok azon, hogy újra elolvassam. De annyi más olvasnivaló lenne, úgyhogy szerintem megpróbálom jegelni az újraolvasást. Ha eddig kihagytátok, hát mindenképp kerítsetek rá sort!
Gyerekek! Olvasni jó! Olvassatok sokat! Itt tudjátok követni, hogy miket bújok idén. Elég változatos dolgokat igyekszem beiktatni még az idei évre, de azért jó néhány klasszikus is tervben van. Meglesz a 100? Talán igen, de valójában ez nem cél.