I Thinking of Ending Things

Szerettem Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek című könyvét, viszont fáztam az ötlettől, hogy film készül belőle, még akkor is, ha a tényleg egyedi látásmódú Charlie Kauffman fogja rendezni. Ezt a regényt irtózatosan nehéz vászonra vinni. Nos, ha Kauffman nem száll el a végére, talán még sikerült is volna. Az élmény felemás: voltak jó pillanatai, de a végére nagyon elszállt az öreg.

Lucy (Jesse Bickley) és barátja, Jake (Jesse Plemons) a srác szüleihez indulnak látogatóba. Miközben a lányt folyton hívogatja telefonon egy szám (történetesen az övé), valaki pedig mindig ugyanazt az üzenetet hagyja postafiókjában. Miközben elmerülünk Lucy belső monológjaiban, valamint a sráccal folytatott dialógusokban, hamarosan megérkeznek a szülőkhöz (Toni Collette és David Thewlis kiválóak!), megszakításokkal egy másik jelenetsort is bemutatnak nekünk, történetesen, ahogy egy idős karbantartó dolgozni indul egy iskolába, illetve, ahogy telik a monoton munkanapja.

Talán csak a könyv ismeretében mondom, de egyáltalán nem untam a filmet. Maga a regény is tele van borzasztóan sok gondolattal, amelyeket a lány fogalmaz meg, szinte már végeláthatatlannak tűnik mindez. Itt azért valamicskét sikerült visszafogni, míg a könyvben körülbelül a felénél érnek oda Jake szüleihez, addig itt úgy félóra után célegyenesbe érnek. És muszáj megjegyezni, hogy a szülőknél tett látogatás mennyire, de mennyire kiválóan sikerült. Valóban, mint egy igazi rémálom, de ennél többet nem mondok.

A finálé viszont... nos, Kauffman itt kicsit messzire ment. Míg a regény alapvetően egy thriller, addig itt egy inkább művészfilmet kapunk, minimális thriller beütéssel csak, és ezzel nem is lenne különösebb gond, de az utolsó, körülbelül 10-15 percre ez a művészieskedés borzasztóan túl lett tolva. Volt egy pont, amikor egyetlen huszárvágással véget lehetett volna vetni a filmnek, és egy sokkal jobb élménnyel lettünk volna gazdagabbak, azonban Kauffman nem állt meg, és én ezt rettentően sajnálom.

Tanácsok: ha se a filmet nem láttad, se a könyvet nem olvastad, mindenképp olvasd el, de a filmmel óvatosan! Ha láttad a filmet, de nem tetszett, mindenképp adj egy esélyt a regénynek! Én magam nem véletlenül tologattam eddig a megtekintést, sejtelmem sajnos beigazolódott.

(Kis háborgás így a végére: ha egy regényt kiadnak magyarul is, és abból film lesz, amely kap magyar címet, nem értem, hogy miért nem lehet a kettő azonos. "A befejezésen gondolkozom" - nem rossz cím ez sem, de a könyv előbb jött ki. Ezt csak így ide teszem a végére.)