A minap felidéztük párommal anyám felejthetetlen majonézes káposztasalátáját. Elmondhatatlanul finom volt. Csak ültünk némán és mosolyogva emlékeztünk rá, hogy mennyire etette magát, holott "csak" egy saláta volt, hús és köret mellé. Aztán beszélgettünk még arról, milyen más finomságokat szokott csinálni, valamint felidéztem azokat a régi szombat délutánokat, amikor ebéd és mosogatás után, a semmittevés közepette egyszer csak spontán felpattant és így szólt: "akkor én most sütök egy sütit!". Lassan másfél éve, hogy nincs velünk és borzasztóan hiányzik.