Tegnapelőtt délután szépen, lassan kezdett havazni, amely éjszakára ónos esőbe fordult át, így nagyon hamar elérkeztünk a télnek azon szakaszába, amelyet talán a leginkább nem szeretek, ez pedig: a latyak. Ha van undorító szelete bármelyik évszak bármelyik időjárásának, akkor az a sáros, vizes tél. Nem mondom, hogy szeretem, de ennél még a vastag hóréteg is bőven jobb.
Aztán itt van a hideg, amelynek hatására az ajakír kötelező felszerelés a mindennapokban, menjek bárhova, bármikor. Sajnos nagyon hamar megérzem, hogy szükség van rá, így nem indulhatok el nélküle. Ez most csak ilyen rövid szösszenet lett. Zárszónak csak annyit, hogy péntek van, megérkeztünk.