Általában három hírportált olvasok rendszeresen, hogy tájékozódjak a nagyvilág dolgairól: 444, 24.hu, Telex (ez anno értelemszerűen az Index volt). Néhány évvel ezelőtt, amikor hasonlóan lehoztak az életről már csak a puszta szalagcímek, mint mostanság, tartottam egy hírböjtöt, azaz elhatároztam, hogy bojkottálom ezeket a portálokat (persze mindegyik másikat is), és mással ütöm el az időm. Ennek többnyire pozitív hatásai voltak. Néha elég egy olyan hír, és oda a kedved, viszont amíg sikeresen tartottam a böjtöt, nem volt ilyen problémám. Volt viszont olyan gondom, hogy így egyéb más, mondjuk pozitívabb, esetleg semleges, de érdekes hírekről is lemaradtam, és néha csak pislogtam, miről megy a téma Twitteren.
Most ismét időszerű, hogy eltegyem könyvjelzőből a híroldalakat, hiszen ha felmész bármelyik portálra, csupa horror, dráma, politika, ami lássuk be, néha átmegy sci-fi-be, esetleg komédiába, amin csak azért nem nevetsz, mert ez a valóság. És itt ütött szöget a fejembe a gondolat, hogy miért kell ennyire nyomatni a politikát? Mitől lett ekkora mainstream ez az egész témakör? Tudom, hogy jelenleg egy olyan országban élünk, ahol szinte minden napra jut valami, és van elég közfelháborodás, hogy ennek cikkek formájában hangot is adjunk. Vajon az emberek akkor is politizálnának minden sarkon, ha nem folynának a csapból is ezek a dolgok? Vajon azért folyik a csapból, mert tényleg ennyire érdekes a helyzet itthon és a nagyvilágban egyaránt ezen a harctéren? Vagy az egész egy saját farkába harapó kígyó? Azaz: az online tér elkezdte nyomatni a politikát, amelynek hatására a hétköznapi ember beleásta magát a témába, és ezáltal szomjazik a politikai cikkekre, vagyis a portáloknak szinte muszáj nyomatni?
Lehetne erről nagyon érdekes beszélgetéseket folytatni, de visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez: akkor sem ment egyszerűen letenni a hírportálokat, hiszen szinte reflexből nyomtam rá bármelyikre, és ezúttal sem lenne könnyű, de néha vannak napok, amikor tényleg azt érzem, hogy nincs szükségem erre a szartengerre, amit a világ ránk zúdít. És ez most egyáltalán nem a híroldalaknak szól, ők megírják, ami van, és jól van ez így, nem ők tehetnek róla, hogy a cikkek jelentős része nem épp a legvidámabb helyzetről tudósít.