Arról ugye nem volt szó, hogy mindig izgalmas témákról fogok írni, úgyhogy most lássuk, hogyan állok arcszőrzet-ügyileg. Nagyon régen volt már olyan állapot, hogy csupasz volt az arcom, általában minimum a kecskeszakáll mindig adott volt, de javarészt a körszakáll jellemző. Előfordul, hogy a (na, ezt hogy mondjam) körszakállnak a kecskeszakáll része (sikerült!) kicsit megnő, ugyan messze nem Eddie Nero magasságokba, de azért mégis. Amire viszont még mindig várnom kell: oldalt, az arcomon még mindig nem nő normális szőrzet. Itt-ott egy-két csomó, de azt se dúsnak képzeld el, inkább csak néhány csoportosuló szál, így hosszú ideje kénytelen vagyok csak álmodozni arról, hogy egy rendes, hagyományos szakállam legyen. Sajnos ez van. Mindig is irigyeltem azokat, akik ezen már túl vannak, de kaptam már olyan reakciókat emberektől, hogy "addig örülj, amíg nem kell ezzel bajlódni". Talán igazuk van, és én is hamar ráunnék. Egyébként mostanság elég gyakran sikerül halogatnom a borotválkozást, mondván, a maszk ápol és eltakar.
És basszus, ha már Eddie Nero, nem tudom, hogy miért pont ő ugrott be, amikor példát akartam felhozni, de újra kéne nézni a Californication-t, főleg, hogy az utolsó évadot a mai napig nem láttam.